Linkek a témában:
A székelykérdés története
A magyar történelem máig megoldatlan problémái közé tartozik a székelyek eredetkérdése. A származásuk körüli több évszázados vitát az ide vonatkozó forrásanyag rendkívül gyér és hézagos volta magyarázza. Az érdeklődést indokolja az a sajátos szerep is, amelyet a székelység nemzeti históriánkban játszott. Mint kiváltságolt és katonai szolgálattal tartozó népelem, egészen a XVI. század második feléig sikerrel őrizték meg jogaikat, de még ma is érezhető körükben egyfajta archaizmus és a magyarságon belül való bizonyos elkülönültség.
I. A székelyek eredete.
A székelyek magukat a hunok ivadékainak tartják. Ezt a hitet őseiktől örökölték, ősi hagyománynak tartják, s ehhez szívósan ragaszkodnak. Ennek írott emlékei a XIII. évszázad elejéig vezethetők vissza; nyoma van a legrégibb magyar történetíróknál s emlegetik a későbbiek is. Több mint száz év éta élénk tudományos vita folyik a székelyek eredete felett, s ez máig sincs végérvényesen eldöntve.
Legrégibb történetírónk, az 1200. év körül élt III. Béla király jegyzője (az ismeretlen nevű Anonymus) azt írta róluk, hogy a székelyek Attila király népei voltak, a honfoglaló magyarokhoz itt az új hazában (Szentes vidékén) csatlakoztak, s a honfoglalásban nekik segédkeztek.
Meghatározás
A hunok eredetéről régóta folyik a vita a történészek között. A ma élő emberek többsége úgy tudja, hogy a hunok Ázsiából vándoroltak be Európába, hogy leigázzák azt. Attila, a vezérük pedig egy szörnyű, vérengző fenevad volt. Érdekes, hogy országunk rövidítése HUN. És azt sem mindenki tudja talán, hogy mongolul a hun szó embert jelent.